#Birthday

Kívánjunk nagyon boldog 20.születésnapot Niallnek!!!!!Még 100-szor ennyit!

4.rész

Hi Everyone!

Nos,Nem is tudom,hogy mit mondhatnék.Egy biztos,szeretném,hogyha ellátogatnátok
 ide (ez a másik blogom),mert fontos közlendőm van a blog sorsával kapcsolatban.
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz itt,ha akartok
.Általában ide szoktam kirakni,ha valami változás van.
Nos,csak ennyit akartam,jó szórakozást.
Puszi:Nessy.xx

Példaképek<3 Egy képen<3

*Emma szemszöge*
Kibaszottul mérges voltam Stylesra. Miért nem bírja felfogni hogy nem vagyok rá kíváncsi?Elkeztünk veszekedni,hogy baj-e hogy itt maradt
-Baj hogy itt vagyok?-kérdezte
-Igen baj,úgyhogy most fogd azt a formátlan seggedet és takarodj a lakásból!-magamból kikelve ordítottam vele.Viszont ő sem hagyta annyiban:
-Jó!Te akartad!-mondta,felállt és elkezdett felém közeledni.Nekilökött a falnak és durván megcsókolt,amit én nem igazán viszonoztam.A kezeimet lefogta és a csípőjét az enyémnek nyomta,hogy ne mocorogjak.Elvált az ajkaimtól és megnyalta a sajátjait.
-Még nem végeztünk cicám!-suttogta.
-Azt te csak hiszed!Soha a büdös életbe nem fogunk találkozni,vagy ha igen,akkor akár leszúrlak egy villával esetleg egy késsel,talán meg megfojtalak egy kanál vízben..Tudod számtalan lehetőség van.-suttogtam én is neki.Az arcunk még mindig vészesen közel volt egymáshoz.-Most pedig húzz el a lakásomból!-mondtam neki immáron hangosan.
-Jössz te még az én ágyam tájéka felé!-vágott vissza.Nem nagyon foglalkoztam vele,csak egy pofon erejéig.Kicsit megtántorodott tőle,de nem volt vészes.Fogta a cuccát,becsapta maga után az ajtót és elment..Puffogva ültem le az asztalhoz és öntöttem a tálba a gabonapelyhet.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte El kicsit sem mérgesen.
-Tudod,nem szeretem,ha idegenek mászkálnak a lakásomban.
-Tudod,ez nem csak a te lakásod.
-Akkor is.Ne tetszik nekem ez a Styles gyerek.
-Ismered?Nem,nem hinném?Akkor?Nem kéne róla véleményt alkotnod.És mielőtt megkérdeznéd,igen,én ismerem.Ismerem annyira,hogy tudjam,hogy ez nem ő volt.
-Na és?Kicsit sem vagyok rá kíváncsi.
-Jó.Ha lenyugodtál,akkor gyere haza.Most pedig menj és szellőztesd ki a fejed!-parancsolt rám El.
-Akkor elmentem. Csá!-köszöntem 'kedvesen'.Mit képzel magáról ez a gyerek,hogy csak úgy bepofátlankodik a lakásomba.Oké.Nem csak az én lakásom.De az az egyik része része az enyém is.Vagyis csak béreljük,így egyikünké sem.Na nem is ez a lényeg.Lépteket hallottam a hátam mögül,így megfordultam.
-Sajnálom.-mondta,ezzel ott hagyott engem.
-Én is.-Kiáltottam vissza neki.Megfordult,így láthattam a csodálkozó arckifejezését.
-Te mit sajnálsz?Az én hibám az egész.-mikor kimondta,már sokkal közelebb volt.Na nem olyan közel,mint akkor,csak közelebb jött,hogy ne kelljen kiabálnunk.
-Nem.Nem kellett volna olyan gorombának lennem veled.Nem ismerlek,és ezt nem érdemelted ki.Bocsi.-mondtam neki.Tényleg  így gondoltam.
-Részemről el van felejtve.
-Részemről is.-mondtam neki.Nem tudom,hogy miért csinálta azt amit csinált és azt sem tudom,hogy miért bocsátottam meg neki ilyen könnyen.-Nincs nálad egy kis apró?-kérdeztem tőle.
-Mire kell?
-Cigire.-válaszoltam neki egyszerűen.
-Akkor nincs.
-Hidd el,hogy visszaadom,de El olyan gyorsan hajtott el otthonról,hogy se pénzt,sem a cigimet nem volt időm magamhoz venni.
-Nem.Hidd el,ha másra költenél,szívesen adnék.
-Az a baj ,hogy cigire kellene?
-Igen.
-Akkor én most szerintem haza megyek.Egyébként honnan tudtad,hogy hol lakom?
-Erre a kérdésre inkább nem válaszolnék.-mondta zavartan.
-És ugyan miért nem?-csodálkoztam
-Hát...Csak.
-Mondd el,vagy megharagszom!-fenyegettem játékosan.
-Oké.Miután elmentél a Nando's ból,követtelek hazáig.Onnan elmentél,és így találkoztunk a parkban.
-És miért követtél,ha szabad kérdeznem?
-Nem,nem szabad.Vagy is..szabad,de egyenlőre ez maradjon az én titkom.-mondta mosolyogva.
-Oké.De most már menjünk vissza.Vagy hát én megyek,te meg...
-Én meg megyek veled.
-Jójójó csak menjünk már.-megfogtam a kabátja szélét és az ellenkező irányba kezdtem húzni.
-Megyek,csak ne ráncigálj már!-mondta és elindult felém.Röhögve mentünk haza és léptünk be az ajtón.Mikor beértünk a konyhába,egy nagyon-nagyon meglepő dologgal találtuk szembe magunkat.