Hi everyone!
Nagyon -nagyon sajnálom, hogynedig nem volt
rész, de nem volt időm írni. Valószínűleg
ebben is lesz helyesírási hiba, amiért előre is bocsi, bár
ezeket próbáltam elkerülni. Azt hiszem, hogy, már
több, mint 1 hónapja nem adtam hírt magamról. Nem ígérem,
hogy nem lesz ilyen többször, mert nem tudom, de rengetegt
kell tanulnom, , valószínű, hogy nektek is. Képért
bocsi, hogy nincs, de nem tudok
tabletről berakni olyat, amilyet szeretnék. Addig is:
Ezer puszi:Nessy.xx
-Csak vicceltem.-mondtam Elnek halálos komolysággal, majd hatalmas nevetésben törtem ki.-Ez nem volt vicces! -vágott vissza megsértődve.
-De. Valld be, hogy az volt.-mosolyogtam rá.
-Jobban vagy?-kérdezte hirtelen. Nem tudtam hogy mit válaszoljak rá, mert kétféle érzés kavargott bennem : egyrészt nagyon nyugtalan voltam Emy-t illetően, hogy nem láthatom, másrész pedig jól esett egy kicsit nevetni a barátnőmmel. Egy részem megnyugodott.
-El?
-Igen?
-Álmos vagyok, elmegyek és lefekszem.
-Jó, nemsokára megyek én is.- úgy döntöttem, hogy a zuhanyzást majd holnapra hagyom, mivel most amúgy is fáradt vagyok.1:30 van, ami azt jelenti, hogy egy olyan 6 órát fofok aludhi, mivel holnap nem lesz első órám, de még hajat is mosok, és zuhanyzok és felöltözök meg minden. Suli után úgy terveztem hogy felszállok a 15:20-as buszra és elmegyek a kórházba. Nem érdekel ki mit kond. Visszatérve Stylesra... eléggé nyomulós....nem tetszik a fajtája. A kis nyápic fiúbanda.. hánynom kell. Fúj. Főleg a szőketől. Valami Naill vagy mi, de hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel.
Hamar eltelt a nap, így suli után sirttem a buszmagállóba, hogy elérjem a megfelelő járatot. Felszállás után elfoglaltam az egyetlen szabad helyet egy öreg nyanya mellett. Kellemesen telt az a 40 perc, fülemben a zenével, nem figyeltem a külvilágra. Még éppen időben vettem észre, hogy le kell szállnom. Végig sétáltam a fákkal övezett úton, sok beteg vagy éppen még ápolásra szoruló emberrel találkoztam a nővérek kíséretében kint az udvaron. Bementem, és egy keves recepciós hölggyel találtam szembe magam.
-Emily Parksot keresem.
-Átszállították az intenzívről egy másik kórterembe.
-És...azt szabad tudnom, hogy melyikbe?
-571-es.5.emelet, folyosó vége, balra.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá, majd némi félelemmel elindultam a lift felé.
A megfelelő emeleten kiszálltam, majd egy ismerős alakot véltem felfedezni a széken ülve.Közelebb érve láttam, hogy az ismerős alak be más, mint Styles. Nem akartam vele foglalkozni, hisz nem e miatt jöttem. 567, 568, 569, 570, 571. Bingó! De meg kellett állnom egy ajtóval arréb, mert a göndör gyerek az arcát fogva görnyed a térdère. Egy ideig még álltam ott, de nem vett észre,így gondoltam bemegyek Emy hez. Kb másfél órát voltam bent, de mikor kiléptem az ajtón, Harryt még mindig ugyan abban a pózban láttam, ígyhát gondoltam felébresztem. Gyengén megböktem a válát, de nem volt semmi reakciója, mire egy erősebbet taszítotam rajta. Erre már felkapta a fejét és álmosan bámult rám.
-Te mit keresel itt?
-Én is kérdezhetném ugyan ezt.-mondtam neki gúnyos hangnemben.
-Louis miatt vagyok itt. Eltörte a lábát.
-Ki az a Louis?
-One Direction.
-Fhuuu. Mindegy is. Látom hogy nagyon megvisel. Hogy vagy?
-Őszintén szólva rosszul.Már nem aludtam 2 napja, és kb 6gyan ennyi ideje élek csak teán.
-Szar lehet neked.
-Én sajnálom, hogy annyiea nyomulósan viselkedtem.
-Nem baj, de ne hidd, hogy nem foglak utálni.
-Jó.-fordult felém, majd mélyen a szemembe nézet. Zöld íriszei szinte lyukat vágytak az enyéimbe.-Caka arra kérlek, hogy a többieket ne utáld.
-Az a szőke egy kis görény.
-Nem az, csak, ivott egy kicsit, mielőtt bementünk volna kajálni.-még mindig szemezünk. Ekkor váratlanul odahajolt hozzám és megcsókolt.
