9.rész

Hai guys c: nos, ez az utolsó rész. Tudom, hogy már így is hónapok óta nem jelentkeztem, de egyszerűen nem volt ötletem az egészhez. És igazándiból ez is csak egy fél fejezet, mert hát.. fogalmam sincs, hogy annak idején, még amikor elkezdtem, mit akartam kihozni belőle. Lényeg a lényeg, hogy ezt a blogot (is) befejezem /nem ez az az első blog, amit, befejezetlenül hagyok :(/. Elnézest szeretnék kerji azoktól, akiket érdekelt volna a dolog. Btw legyetek jók :)
                                       Nessy.xx
-Honnan tudtad hogy hol lakom?
-Harry mondtam meg.
-Agrh. Tudhattam volna.
-Örülök. És most el jössz velem vacsorázni. Amiért megdobáltalak.
-Niall..nem hiszam hogy jó ötlet lenne....-próbálta leállítani El.
-Hagyd. Elmegyek veled. Egyetlen egy feltétellel. Ha Harryt lekapcsolod rólam.
-Megoldom. Mehetünk? Hülyéskedtem.- röhögött. -Holnap hétre jövök, csípd ki magad.
-Jó. És most menj el.- felállt az asztaltól és elment mellettem. Az ajtónál megállt.
-Te ittál?
-Igen. Baj? Most tűnj már el!- ezzel megfordult és bezárta maga mögött az ajtót. - Megyek, lefekszem.- mondtam oda Elnek és már indultam is a szobám felé.
Másnap reggel korán felkeltem és letusoltam. Felöltöztem és egy enyhe sminket dobtam az arcomra, felkaptam a cuccom és elindulta a suliba. Az egész napom nagyjából abból állt, hogy végig aludtam az összes órát, majd tök kipihenve hazaindultam. A buszon egyedül voltam a fülhallgatómmal és a gondolataimmal. Az estén járt az eszem. Dehát ez csak egy vacsora.
Leszálltam a buszról, és hazafelé indultam. Bent ledobtam magamról a cipőm, bevolnultam a szobámba és megírtam az összes házim. Mikor a szobatársam hazaért, felkaptam ah előre kikészített ruhát. Kiszaladtam hozzá a konyhába, majd megkérdeztem tőle:
-Na, milyen?
- Ha ez nem randi, akkor miért érdekel?
-Hmm.. igazad van..- megfordultam, visszarohantam a szobámba, kikaptam a szekrényből egy fekete farmert, egy virágos felsőt és egy kardigánt. 6:50. Még 10 perc. Kiszaladtam az erkélyre, és elszívtam egy cigit. El nem nagyon tolerálja ha ben gyújtok rá. Mikor végeztem, bekaptam egy rágót, hogy ne legyen büdös a szám. Mikor bementem, két személyt láttam az asztalnál.
-Helló.-köszöntem nekik.
-Nagyon...ööö...izé..csinos vagy....
-Hagyjuk a formaságokat! Mehetünk?
-Persze!-mosolygott rám.Kimentünk a kocsijához, majd miután mind a ketten bentvoltunk, beindította a motort. 15 perc autókázás után megérkeztünk egy étteremhez. Bementünk, elfoglaltuk a helyünket az egyik asztalnál. Jött a pincérfiú, felvette a rendelésünket és 10 perc várakozás után ki is hozta azt.
-Ö..Naill..
-Niall.
-Az. Szóval... miért is hoztál el vacsizni?
-Momdtam már, hogy a Nando's os dolog miatt.
-Igen, mondtad. Csakhogy én ezt nem hiszem el. Egy bocsánatkérés lehet olyan is, hogy meghívsz egy kávéra, vagy egy sütire. Nem. Emögött a dolog mögött valami más van. Tudni akarom. Mondd el!
- Na jó. Igazából Harry mondta, hogy hozzalak el vacsorázni. Rendes fiú ő, csak nem mindig tud bánni a csajokkal. Azt akarta, hogy ne haragudj rá, amiért olyan ellensées volt veled. De tudta, hogy
1.nem jönnél el vele
2.ha eljöttél volna, akkor a bocsánatkérős résznél leordítottad volna a fejét.
-Hmm.. van benne igazság. De volt olyan gyáva, hogy mást küldjön maga helyett az a gyáva nyuszi.- igazándiból férget akarzam mondani a nyuszi helyett, de nem akartam már így is tovább fokozni a helyzetet.
-Szóval te olyan híres féle vagy? Vagy mi?
-Igen.. valami olyasmi. Miért?
-Csak mert vagy 60 fotós van rácuppanva az üvegre.
-Mi?-6 oktávval volt magasabb a hangja a megszokottól. Hátrafordította a fejét, majd vissza felém.-Szeretnéd ha lelépnénk?
-Csak ha nem probléma.-válaszoltam.

8.rész

Sziasztok!

Ez egy vegyes rész lett, remélem nem bánjátok. :)

Hamarosan hozom a következőt, addig is:

Jó olvasást! :)

Nessy xoxo

Bent levettem a cipőm, és bementem a szobàmba. Kibújtam Ash pólójàból majd be az ágyamba.
*Reggel*
Másnap reggel mosolyal az arcomon keltem ki a párnák és paplan közul,majd kicsoszogtam a konyhába.
-Ki volt az tegnap és mi van köztetek?-tàmadott le el.
-Mi?Azt sem tudom hogy miről beszélsz.
-Ugyan már, ne add az ártatlant! Láttalak benneteket tegnap az ablakból.- tudtam, hogy addig úgy sem fog békén hagyni, amíg el nem mesélem neki töviről hegyire az egészet. Belekezdtem, és szetintem egy háromnegyed órán keresztül abba sem hagytam.A modókám végén El tátott szájjal bàmult rám,majd végül megszólalt:
-Tudod te... hogy kikkel találkoztál tegnap?!
-Michaellel,Ashtonnal, Calummal és Lukekal.-válaszoltam.
-Nem nem nem. Ők a 5 Seconds Of Summer.
-Ès te ezt honnan tudod? Híresek? Vagy mi?
-Hát..ja.De ha már a barátaid, akkor ez legalább illendő lenne rudnod.
-Nem a barátaim.-torkolltam le. -Csak egyszer találkoztunk. És most elmegyek lezuhanyozni.10 perc után kijöttem onnan, majd bementem a szobámba, felöltöztem és feldobtam egy natúr sminket. Felkaptam a táskám majd elinduultam a buszmegálló felé. Mikor kifizettem a jegyet és leültem az egyik ülésre. Mikor megérkeztem, már-már szaladtam Emy kórterme felé.Mikor odaértem az ajtaja elé,belöktem.Felnézett rám és elmosolyodott.
-Tudtad hogy penne vagy az újságban? Nem túl jó a kép, de én bármikor felismernélek.-nyújtotta felém a lapot.
-Tényleg?-vettemel tőle.-Ó, igen már emlékszem! El azt mondta hogy valami 5 Seconds Of Sumerrel töltöttem a delutánt- nevettem.
-Tudod... elég félreérthető pózban voltatok. -nevetett még mindig.
- Igen- emlékeztem vissza- de nem csókolt meg csak egy arcra puszi volt - mosolyodtam el.- De... mi van veled? És honnan van az újság?
-Hamarosan hazaengednek és Leeroy már volt bent előted.- vigyorgott.
-Mit takar az a hamarosan?
-Ma este.
-Ígérd meg, hogy felhívsz, mielőtt elindulsz és hazakísérlek.
-Hááát...tudod Leevel azt terveztük hogy egy összebújós romantikus estét fogunk eltölteni kettesben.
-Semmi baj- mosolyogtam.- érezzétek jól magatokat.- mondtam.
Maradtam még egy órát, majd elindultam hazafelé. Rágyújtottam egy szál cigire, majd magányosan bandukoltam az utcán. Az egyik szórakozóhelyről kihallatszott a zene, igy gondoltam hogy benézek oda. Gyorsan elszívtam a maradék cigimet, majd bementem. Táncoltam egy kicsit majd odamentem a pulthoz, és kértem magamnak egy színes koktélt.Aztán mégegyet,aztán mégegyet és még egyet.Ekkor odalépett egy srác.
-Hé cica nincs kedved táncolni?
-Styles, ne is álmodj róla!-kiabáltam neki oda, mivel a zene nagyon hangos volt.Látszott rajta hogy ő sincs teljese magánál. Végül beleegyeztem és kimentünk a tàncparkettre. Táncoltunk, vonaglottunk, a testünk egymáshoz tapadt. Nagyon jól éreztük magunkat, de egy idő után  úgy döntöttem, hogy elhagyom a szórakorzóhelyet. Ezt jözöltem Styles szal is.
-Figyelj! Nagyon jól éreztem magam de én most megyek!
-Ne!Maradj még!-morogta a fülembe, majd egy üres sarokhoz húzott és a falnak nyomott. Elkkezdte puszilgatni a nyakam az arcom és a kulcscsontom.
-Harry ne! Állj le!-hirtelen ellökte magát tőlem, és egy jó 2 méterre megállt.Eltátogott egy sajnálomot, mire én odamenten hozzá és 'odaköptem ' egy gyűlölleket. Fogtam magam és kisétáltam onnan. Egy kicsit még szédültem a sok pia miatt, de remélem hogy ez nem igazán látszódott. Felszálltam a buszra és hazafelé indultam a járművel. Mikor a megállönál leszálltam rágyújtottam és elindultam a lakásunk felé. A házba belépve egy nagyon nagyon furcsa látvány fogadott.
- Te mit keresel itt?-kérdeztem tőle.-Eleanor? Miért engedted be?
-Mi az? Nem is örülsz nekem?

7.rész

Hahó mindenki!

Nagyon sajnálom,hogy eddig nem voltam!Több mint fél éve! I'm so sorry :(

Igyekeztem ezt a rész minél tartalmasabbra és hosszabbra írni.Nos,aki szereti a 5SOS-t, az örülhet, mivel ezt afejezetet teljes mértékben nekik szántam.:) Írj komit és iratkozz gel ha tetszett az irományom! Jó olvasát! C:

Nessy xoxo

Annyira meglepődtem,  hogy pár pillanatra le is dermedtem. Mikor észbekaptam elrántottam a fejem és kirohantam a kórházból. Még a folyosón hallottam hogy Styles utánam kiálltott egy sajnálomot, de nem érdekelt. Az este róttam az utcákat egy pohár Starbucks-os kávéval a kezemben. Egyszer csak nekem jött valaki.
-Hé ember nem tudnál vigyázni? Miattad csupa kávé lettem!
-Én nagyon sajnálom.. gyere el hozzám és kimosom a pólod. És addig amíg szárad, adok egy másikat.- mosolygott.
-Nem is ismerjük egymást.
-Ò igaz. Nagyon sajnálom, Ashton vagyok. -mutatkozott be.
-Király én meg Abby.-válaszoltam a fel nem tett kérdésre.
-Akkor eljössz?
-Jó. Ugyan mi bajom lehet?
-Király!  -vigyorgott.-Ennek meg mi baja lehet?-Beszálltunk a kocsijába és elindultunk.
-Remélem nem akarsz elrabolni vagy ilyesmi.
-Jaj ne, most lebuktam.- mondta röhögve. Az út többi része csendben telt. Egyszer csak éreztem, hogy megáll a kocsi.
-Megérkeztünk Ab.
-Hékás! Csak most találkoztunk és nem engedtem meg hogy becézgess!
-Kiszállás! -szemet forgattam, mire csak egy vigyor volt a válasz.
Az ajtón belépve hatalmas hangzavar fogadott.
-Fiúk! Vendéget hoztam!-kiabált Ashton. Miután levettem a cipőm és fel néztem, 3 csodálkozó szempárral találtam szembe magam.
-Calum.
-Michael.
-Luke.-mutatkoztak be sorban.
-Abby.-mondtam én is. -Szóval Ashton... még ma kimosod a pólóm, vagy várjak holnapig?-vontam kérdőre.
-Öhm...persze persze gyere csak utánam.- megindult a lépcső felé én pedig követtem. -Várj itt, hozok neked egy pólót.ezzel megfordult és belépett egy szobába. Rá talán egy 5 percre és egy hosszas káromkodásra kijött egy fekete pólóval a kezében.
-Remek.-mondtam.
-Erre van a mosókonyha.Gyere.-mosolygott. Miután beléptünk az említett helységbe, nemes egyszerűséggel levettem a pólómat és átvettem az övére a szeme láttára.
-Azta..te aztán nem vagy szégyenlős!
-Tessék.-adtam a kezéebe az én pecsétes felsőmet.- tedd be a mosógépbe!
-Igenis főnökasszony!- egy szemforgatás volt erre a válaszom, mqjd kifordultam a szobából és leindultam a lépcsőn otthagyva Ashtont. Bolyongtam egy idelyig még a házban, mire megtaláltam a konyhát.
-Ööö.. fiúk! Nem akarok zavarni, de nem kérhetnék valamit inni? Mivel az én kávém a pólómon landolt Ashton jóvoltából.
-Ugyan! Szólítsd csak Ashnek.-mondta a színes hajú srác.-Narancslé jó lesz?
-Persze köszönöm. -válaszoltam egy enyhe mosoly kíséretében.
-Mik azok a kezeden?-mutatott Luke a karomon lévő hegekre, mire én eltakartam azt a másik kezemmel.
-Semmi.-nem válaszolt, de a tekintete szomorú volt.
-Tessék.-tokta elém az innivalót a színes hajú.
-Bocsi de hogy is hívnak? Nem igazán tudtam megjegyezni.
-Michael vagyok. De szólíts csak Mickeynak.-válaszolt nekem egy hatalmas vigyorral a képén.
-A pólód hamarosan meg szárad- lépett be Ash a konyhába.
-Kössz.-válaszoltam.
- Nem tudnátok nekem megmondaninhogy merre van a mosdó?
- Megmutatom!-kiátotta Luke. Elindultunk kifelé a konyhából át egy nappali szerűségen, végig egy folyosón. Mielőtt megmutatta volna nekem a keresett helységet, megállított.
-Miért csináltad?-mutatott a karomra. Meglepett a kérdése, mert egyáltalán nem számítottam rá.
- Azt  hiszem hogy nem tartozom neked elszámolással.
-Fiúügy?- kérdezte.
-Nem. És nem fogom elmondani, mert nem tartozik rád.
- Várj! Csak annyit mondj meg, hogy hány éves vagy?
-18.
-Balra a második.- csak bólintottam, mire sarkonfordult és elment. Mikor kijöttem a mosdóból és visszamentem a konyhába, Ash már az én összehajtogatott és megszáradt pólómmal a kezében támasztotta a pultot. Amikor meglátott, ellökte magát és felém nyújtotta a felsőm.
-Köszönöm... én akkor ezt le is vszem...
-Tartsd csak meg. -mosolygott rám.
-Oké. Én akkor most mennék is... Köszönöm a vedéglátást, sziasztok. -búcsúztam.Elindultam az ajtó felé,s menet közben felvettem a cipőmet.
-Várj! Kiáltott utánam Mickey.-Hazaviszlek.
-Igazán nem szükséges...
-Ha visszaemlékszel akkor ez nem kérdés volt. -vigyorgott.
-Jólvan vigyori. -mosolyogatm már én is. Félórás autóút után megérkeztünk hozzánk. Mindketten kiszálltunk a kocsiból,ezután Mickey odakísért az ajtóhoz.
-Nagyon örültem a találkozásnak és merem remélni, hogy nem ez volt az utolsó.- elejtett egy apró mosolyt, de azonnal visszatért a komoly énjéhez.
-Nekem...most..mennem kéne..-dadogtam.
-Nekem is...-suttogta. Már nagyon közel voltunk egymàshoz, és ha akart volna, meg is csókolhatott volna. De nem tette. Helyette inkább egy puszit adott az arcomra majd megfordult és lekocogott a lépcsőn, bepartant a kocsiba és elhajtott. Èn csak álltam ott és bámultam utána, míg az fekete autó az éjszaka sötétjébe annem veszett. Megfordultam, kinyitottam az ajtót és mosollyal az arcomon beléptem a lakásba.

6.rész

Hi everyone!

Nagyon -nagyon sajnálom, hogynedig nem volt

rész, de nem volt időm írni. Valószínűleg

ebben is lesz helyesírási hiba, amiért előre is bocsi, bár

ezeket próbáltam elkerülni. Azt hiszem, hogy, már

több, mint 1 hónapja nem adtam hírt magamról. Nem ígérem, 

hogy nem lesz ilyen többször, mert nem tudom, de rengetegt

kell tanulnom, , valószínű, hogy nektek is. Képért

bocsi, hogy nincs, de nem tudok

tabletről berakni olyat, amilyet szeretnék. Addig is:

Ezer puszi:Nessy.xx

-Csak vicceltem.-mondtam Elnek halálos komolysággal, majd hatalmas nevetésben törtem ki.
-Ez nem volt vicces! -vágott vissza megsértődve.
-De. Valld be, hogy az volt.-mosolyogtam rá.
-Jobban vagy?-kérdezte hirtelen.  Nem tudtam hogy mit válaszoljak rá, mert kétféle érzés kavargott bennem : egyrészt nagyon nyugtalan voltam Emy-t illetően, hogy nem láthatom, másrész pedig jól esett egy kicsit nevetni a barátnőmmel. Egy részem megnyugodott.
-El?
-Igen?
-Álmos vagyok, elmegyek és lefekszem.
-Jó, nemsokára megyek én is.- úgy döntöttem, hogy a zuhanyzást majd holnapra hagyom, mivel most amúgy is fáradt vagyok.1:30 van, ami azt jelenti, hogy egy olyan 6 órát fofok aludhi, mivel holnap nem lesz első órám, de még hajat is mosok, és zuhanyzok és felöltözök meg minden. Suli után úgy terveztem hogy felszállok a 15:20-as buszra és elmegyek a kórházba. Nem érdekel ki mit kond. Visszatérve Stylesra... eléggé nyomulós....nem tetszik a fajtája. A kis nyápic fiúbanda.. hánynom kell. Fúj. Főleg a szőketől. Valami Naill vagy mi, de hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel.
Hamar eltelt a nap, így suli után sirttem a buszmagállóba, hogy elérjem a megfelelő járatot. Felszállás után elfoglaltam az egyetlen szabad helyet egy öreg nyanya mellett. Kellemesen telt az a 40 perc, fülemben a zenével, nem figyeltem a külvilágra. Még éppen időben vettem észre, hogy le kell szállnom. Végig sétáltam a fákkal övezett úton, sok beteg vagy éppen még ápolásra szoruló emberrel találkoztam a nővérek kíséretében kint az udvaron. Bementem, és egy keves recepciós hölggyel találtam szembe magam.
-Emily Parksot keresem.
-Átszállították az intenzívről egy másik kórterembe.
-És...azt szabad tudnom, hogy melyikbe?
-571-es.5.emelet, folyosó vége, balra.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá, majd némi félelemmel elindultam a lift felé.
A megfelelő emeleten kiszálltam, majd egy ismerős alakot véltem felfedezni a széken ülve.Közelebb érve láttam, hogy az ismerős alak be más, mint Styles. Nem akartam vele foglalkozni, hisz nem e miatt jöttem. 567, 568, 569, 570, 571. Bingó! De meg kellett állnom egy ajtóval arréb, mert a göndör gyerek az arcát fogva görnyed a térdère. Egy ideig még álltam ott, de nem vett észre,így gondoltam bemegyek Emy hez. Kb másfél órát voltam bent, de mikor kiléptem az ajtón, Harryt még mindig ugyan abban a pózban láttam, ígyhát gondoltam felébresztem. Gyengén megböktem a válát, de nem volt semmi reakciója, mire egy erősebbet taszítotam rajta. Erre már felkapta a fejét és álmosan bámult rám.
-Te mit keresel  itt?
-Én is kérdezhetném ugyan ezt.-mondtam neki gúnyos hangnemben.
-Louis miatt vagyok itt. Eltörte a lábát.
-Ki az a Louis?
-One Direction.
-Fhuuu. Mindegy is. Látom hogy nagyon megvisel. Hogy vagy?
-Őszintén szólva rosszul.Már nem aludtam 2 napja, és kb 6gyan ennyi ideje élek csak teán.
-Szar lehet neked.
-Én sajnálom, hogy annyiea nyomulósan viselkedtem.
-Nem baj, de ne hidd, hogy nem foglak utálni.
-Jó.-fordult felém, majd mélyen a szemembe nézet. Zöld íriszei szinte lyukat vágytak az enyéimbe.-Caka arra kérlek, hogy a többieket ne utáld.
-Az a szőke egy kis görény.
-Nem az, csak, ivott egy kicsit, mielőtt bementünk volna kajálni.-még mindig szemezünk. Ekkor váratlanul odahajolt hozzám és megcsókolt.

5.rész

Hi Everyone!

Rettenetesen sajnálom akésést,de nem volt időm írni.Ha őszinte akarok lenni,

akkor ez sem a leghosszabb rész,amit valaha írtam,de remélem azért

tetszeni fog.Hagyjatok magatok után kommentet vagy 

iratkozzatok fel!

Puszi:Nessy.xx

Efem a pofád Leeroykám c:

*Emma szemszöge*

-Eleanor!-kiáltottuk egyszerre Harryvel,mire az említett személy felkapta a fejét az asztalról.
-Mivan?-kérdezte kissé kómásan.
-Fhuu..-sóhajtottunk egy nagyot Harryvel.
-Hát ti?-kérdezte meglepettséggel a hangjában.
-Öhm..Harry,elmondanád,kérlek?Mindjárt jövök.-kisurrantam elszívni egy szál cigit.Kimentem az erkélyre,meggyújtottam a szálat,és egy hatalmasat szippantottam belőle.Lenéztem az erkélyre és ezzel az erővel hátra is hőköltem.
-El!Itt van Leeroy!Gyere gyorsan!-Beléptem az erkélyről és az ajtó felé siettem.Lerohantam a lépcsőn,de még hallottam,hogy El és Harry is ugyan így tesznek.Kivágtam az ajtót és rögtön a hátsó füves részhez  mentem.Ott meglátott a barátom és egymás karjai közé omoltunk.
-Hey kicsilány!Hiszen tegnap találkoztunk!Máris ennyire hiányoztam?-kérdezte nevetve.
-Igen!Hisz tudod hogy mennyire szeretlek!-mondtam neki a fejemet a mellkasába fúrva.Ekkor értek le a többiek.
-Liam?-kérdezte Harry.
-Nem,Leeroy vagyok.-mutatkozott be,mire elengedtem őt.
-Öhm..bocsánat..csak tudod annyira hasonlítasz az egyik barátomra.
-Semmi gond.
-Lee?Hol van Emy?-kérdeztem kedvesen.
-Nos,-komolyodott el-tudod volt egy kis balesete...-húzta el a száját.Sokat piát,cigizett és nem csak abból a sima fajtából...
-Ne,az nem lehet!-kaptam a kezemet a szám elé.-És most már jól van,ugye?
-Kórházban van.-a szemeim megteltek könnyel,de nem engedtem őket szabadjára.
-Mennünk kell!Most!-szólaltam fel.
-Nem lehet.-suttogta Lee.
-De miért?
-Az intenzív osztályon kezelik.-mondta ezt is suttogva.-Senkit nem engednek be hozzá.És...valamit még tudnod kell...el....elütötték.
-Mi?Az nem lehet!-itt már hisztérikusan kezdtem el bőgni.
-Kérlek,nyugodj le!Nem mehetsz be hozzá,fölösleges lenne elmenni hozzá a kórházba.-nyugtatott Leeroy..
-De...de...-dadogtam.
-Gyere,felviszlek a lakásodba.-mondta Lee,és megfogott a lábamnál,a hátam alá tette a kezét majd  felemelt.

***

Nemsokkal később Harry is és Lee is elmentek.Érztem,hogy a kanapé vége besüllyed.

-Sajnálom ,ami Emyvel történt.

-Ugyan,nem a te hibád.-Fordultam felé.

-Tudom,de mégis.

-El,el kell mondanom valamit.

-Lökjed!-mondta nevetve.

-Harry megcsókolt a parkban és azt hiszem,hogy ő életem szereleme.

#Birthday

Kívánjunk nagyon boldog 20.születésnapot Niallnek!!!!!Még 100-szor ennyit!

4.rész

Hi Everyone!

Nos,Nem is tudom,hogy mit mondhatnék.Egy biztos,szeretném,hogyha ellátogatnátok
 ide (ez a másik blogom),mert fontos közlendőm van a blog sorsával kapcsolatban.
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz itt,ha akartok
.Általában ide szoktam kirakni,ha valami változás van.
Nos,csak ennyit akartam,jó szórakozást.
Puszi:Nessy.xx

Példaképek<3 Egy képen<3

*Emma szemszöge*
Kibaszottul mérges voltam Stylesra. Miért nem bírja felfogni hogy nem vagyok rá kíváncsi?Elkeztünk veszekedni,hogy baj-e hogy itt maradt
-Baj hogy itt vagyok?-kérdezte
-Igen baj,úgyhogy most fogd azt a formátlan seggedet és takarodj a lakásból!-magamból kikelve ordítottam vele.Viszont ő sem hagyta annyiban:
-Jó!Te akartad!-mondta,felállt és elkezdett felém közeledni.Nekilökött a falnak és durván megcsókolt,amit én nem igazán viszonoztam.A kezeimet lefogta és a csípőjét az enyémnek nyomta,hogy ne mocorogjak.Elvált az ajkaimtól és megnyalta a sajátjait.
-Még nem végeztünk cicám!-suttogta.
-Azt te csak hiszed!Soha a büdös életbe nem fogunk találkozni,vagy ha igen,akkor akár leszúrlak egy villával esetleg egy késsel,talán meg megfojtalak egy kanál vízben..Tudod számtalan lehetőség van.-suttogtam én is neki.Az arcunk még mindig vészesen közel volt egymáshoz.-Most pedig húzz el a lakásomból!-mondtam neki immáron hangosan.
-Jössz te még az én ágyam tájéka felé!-vágott vissza.Nem nagyon foglalkoztam vele,csak egy pofon erejéig.Kicsit megtántorodott tőle,de nem volt vészes.Fogta a cuccát,becsapta maga után az ajtót és elment..Puffogva ültem le az asztalhoz és öntöttem a tálba a gabonapelyhet.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte El kicsit sem mérgesen.
-Tudod,nem szeretem,ha idegenek mászkálnak a lakásomban.
-Tudod,ez nem csak a te lakásod.
-Akkor is.Ne tetszik nekem ez a Styles gyerek.
-Ismered?Nem,nem hinném?Akkor?Nem kéne róla véleményt alkotnod.És mielőtt megkérdeznéd,igen,én ismerem.Ismerem annyira,hogy tudjam,hogy ez nem ő volt.
-Na és?Kicsit sem vagyok rá kíváncsi.
-Jó.Ha lenyugodtál,akkor gyere haza.Most pedig menj és szellőztesd ki a fejed!-parancsolt rám El.
-Akkor elmentem. Csá!-köszöntem 'kedvesen'.Mit képzel magáról ez a gyerek,hogy csak úgy bepofátlankodik a lakásomba.Oké.Nem csak az én lakásom.De az az egyik része része az enyém is.Vagyis csak béreljük,így egyikünké sem.Na nem is ez a lényeg.Lépteket hallottam a hátam mögül,így megfordultam.
-Sajnálom.-mondta,ezzel ott hagyott engem.
-Én is.-Kiáltottam vissza neki.Megfordult,így láthattam a csodálkozó arckifejezését.
-Te mit sajnálsz?Az én hibám az egész.-mikor kimondta,már sokkal közelebb volt.Na nem olyan közel,mint akkor,csak közelebb jött,hogy ne kelljen kiabálnunk.
-Nem.Nem kellett volna olyan gorombának lennem veled.Nem ismerlek,és ezt nem érdemelted ki.Bocsi.-mondtam neki.Tényleg  így gondoltam.
-Részemről el van felejtve.
-Részemről is.-mondtam neki.Nem tudom,hogy miért csinálta azt amit csinált és azt sem tudom,hogy miért bocsátottam meg neki ilyen könnyen.-Nincs nálad egy kis apró?-kérdeztem tőle.
-Mire kell?
-Cigire.-válaszoltam neki egyszerűen.
-Akkor nincs.
-Hidd el,hogy visszaadom,de El olyan gyorsan hajtott el otthonról,hogy se pénzt,sem a cigimet nem volt időm magamhoz venni.
-Nem.Hidd el,ha másra költenél,szívesen adnék.
-Az a baj ,hogy cigire kellene?
-Igen.
-Akkor én most szerintem haza megyek.Egyébként honnan tudtad,hogy hol lakom?
-Erre a kérdésre inkább nem válaszolnék.-mondta zavartan.
-És ugyan miért nem?-csodálkoztam
-Hát...Csak.
-Mondd el,vagy megharagszom!-fenyegettem játékosan.
-Oké.Miután elmentél a Nando's ból,követtelek hazáig.Onnan elmentél,és így találkoztunk a parkban.
-És miért követtél,ha szabad kérdeznem?
-Nem,nem szabad.Vagy is..szabad,de egyenlőre ez maradjon az én titkom.-mondta mosolyogva.
-Oké.De most már menjünk vissza.Vagy hát én megyek,te meg...
-Én meg megyek veled.
-Jójójó csak menjünk már.-megfogtam a kabátja szélét és az ellenkező irányba kezdtem húzni.
-Megyek,csak ne ráncigálj már!-mondta és elindult felém.Röhögve mentünk haza és léptünk be az ajtón.Mikor beértünk a konyhába,egy nagyon-nagyon meglepő dologgal találtuk szembe magunkat.