7.rész

Hahó mindenki!

Nagyon sajnálom,hogy eddig nem voltam!Több mint fél éve! I'm so sorry :(

Igyekeztem ezt a rész minél tartalmasabbra és hosszabbra írni.Nos,aki szereti a 5SOS-t, az örülhet, mivel ezt afejezetet teljes mértékben nekik szántam.:) Írj komit és iratkozz gel ha tetszett az irományom! Jó olvasát! C:

Nessy xoxo

Annyira meglepődtem,  hogy pár pillanatra le is dermedtem. Mikor észbekaptam elrántottam a fejem és kirohantam a kórházból. Még a folyosón hallottam hogy Styles utánam kiálltott egy sajnálomot, de nem érdekelt. Az este róttam az utcákat egy pohár Starbucks-os kávéval a kezemben. Egyszer csak nekem jött valaki.
-Hé ember nem tudnál vigyázni? Miattad csupa kávé lettem!
-Én nagyon sajnálom.. gyere el hozzám és kimosom a pólod. És addig amíg szárad, adok egy másikat.- mosolygott.
-Nem is ismerjük egymást.
-Ò igaz. Nagyon sajnálom, Ashton vagyok. -mutatkozott be.
-Király én meg Abby.-válaszoltam a fel nem tett kérdésre.
-Akkor eljössz?
-Jó. Ugyan mi bajom lehet?
-Király!  -vigyorgott.-Ennek meg mi baja lehet?-Beszálltunk a kocsijába és elindultunk.
-Remélem nem akarsz elrabolni vagy ilyesmi.
-Jaj ne, most lebuktam.- mondta röhögve. Az út többi része csendben telt. Egyszer csak éreztem, hogy megáll a kocsi.
-Megérkeztünk Ab.
-Hékás! Csak most találkoztunk és nem engedtem meg hogy becézgess!
-Kiszállás! -szemet forgattam, mire csak egy vigyor volt a válasz.
Az ajtón belépve hatalmas hangzavar fogadott.
-Fiúk! Vendéget hoztam!-kiabált Ashton. Miután levettem a cipőm és fel néztem, 3 csodálkozó szempárral találtam szembe magam.
-Calum.
-Michael.
-Luke.-mutatkoztak be sorban.
-Abby.-mondtam én is. -Szóval Ashton... még ma kimosod a pólóm, vagy várjak holnapig?-vontam kérdőre.
-Öhm...persze persze gyere csak utánam.- megindult a lépcső felé én pedig követtem. -Várj itt, hozok neked egy pólót.ezzel megfordult és belépett egy szobába. Rá talán egy 5 percre és egy hosszas káromkodásra kijött egy fekete pólóval a kezében.
-Remek.-mondtam.
-Erre van a mosókonyha.Gyere.-mosolygott. Miután beléptünk az említett helységbe, nemes egyszerűséggel levettem a pólómat és átvettem az övére a szeme láttára.
-Azta..te aztán nem vagy szégyenlős!
-Tessék.-adtam a kezéebe az én pecsétes felsőmet.- tedd be a mosógépbe!
-Igenis főnökasszony!- egy szemforgatás volt erre a válaszom, mqjd kifordultam a szobából és leindultam a lépcsőn otthagyva Ashtont. Bolyongtam egy idelyig még a házban, mire megtaláltam a konyhát.
-Ööö.. fiúk! Nem akarok zavarni, de nem kérhetnék valamit inni? Mivel az én kávém a pólómon landolt Ashton jóvoltából.
-Ugyan! Szólítsd csak Ashnek.-mondta a színes hajú srác.-Narancslé jó lesz?
-Persze köszönöm. -válaszoltam egy enyhe mosoly kíséretében.
-Mik azok a kezeden?-mutatott Luke a karomon lévő hegekre, mire én eltakartam azt a másik kezemmel.
-Semmi.-nem válaszolt, de a tekintete szomorú volt.
-Tessék.-tokta elém az innivalót a színes hajú.
-Bocsi de hogy is hívnak? Nem igazán tudtam megjegyezni.
-Michael vagyok. De szólíts csak Mickeynak.-válaszolt nekem egy hatalmas vigyorral a képén.
-A pólód hamarosan meg szárad- lépett be Ash a konyhába.
-Kössz.-válaszoltam.
- Nem tudnátok nekem megmondaninhogy merre van a mosdó?
- Megmutatom!-kiátotta Luke. Elindultunk kifelé a konyhából át egy nappali szerűségen, végig egy folyosón. Mielőtt megmutatta volna nekem a keresett helységet, megállított.
-Miért csináltad?-mutatott a karomra. Meglepett a kérdése, mert egyáltalán nem számítottam rá.
- Azt  hiszem hogy nem tartozom neked elszámolással.
-Fiúügy?- kérdezte.
-Nem. És nem fogom elmondani, mert nem tartozik rád.
- Várj! Csak annyit mondj meg, hogy hány éves vagy?
-18.
-Balra a második.- csak bólintottam, mire sarkonfordult és elment. Mikor kijöttem a mosdóból és visszamentem a konyhába, Ash már az én összehajtogatott és megszáradt pólómmal a kezében támasztotta a pultot. Amikor meglátott, ellökte magát és felém nyújtotta a felsőm.
-Köszönöm... én akkor ezt le is vszem...
-Tartsd csak meg. -mosolygott rám.
-Oké. Én akkor most mennék is... Köszönöm a vedéglátást, sziasztok. -búcsúztam.Elindultam az ajtó felé,s menet közben felvettem a cipőmet.
-Várj! Kiáltott utánam Mickey.-Hazaviszlek.
-Igazán nem szükséges...
-Ha visszaemlékszel akkor ez nem kérdés volt. -vigyorgott.
-Jólvan vigyori. -mosolyogatm már én is. Félórás autóút után megérkeztünk hozzánk. Mindketten kiszálltunk a kocsiból,ezután Mickey odakísért az ajtóhoz.
-Nagyon örültem a találkozásnak és merem remélni, hogy nem ez volt az utolsó.- elejtett egy apró mosolyt, de azonnal visszatért a komoly énjéhez.
-Nekem...most..mennem kéne..-dadogtam.
-Nekem is...-suttogta. Már nagyon közel voltunk egymàshoz, és ha akart volna, meg is csókolhatott volna. De nem tette. Helyette inkább egy puszit adott az arcomra majd megfordult és lekocogott a lépcsőn, bepartant a kocsiba és elhajtott. Èn csak álltam ott és bámultam utána, míg az fekete autó az éjszaka sötétjébe annem veszett. Megfordultam, kinyitottam az ajtót és mosollyal az arcomon beléptem a lakásba.