9.rész

Hai guys c: nos, ez az utolsó rész. Tudom, hogy már így is hónapok óta nem jelentkeztem, de egyszerűen nem volt ötletem az egészhez. És igazándiból ez is csak egy fél fejezet, mert hát.. fogalmam sincs, hogy annak idején, még amikor elkezdtem, mit akartam kihozni belőle. Lényeg a lényeg, hogy ezt a blogot (is) befejezem /nem ez az az első blog, amit, befejezetlenül hagyok :(/. Elnézest szeretnék kerji azoktól, akiket érdekelt volna a dolog. Btw legyetek jók :)
                                       Nessy.xx
-Honnan tudtad hogy hol lakom?
-Harry mondtam meg.
-Agrh. Tudhattam volna.
-Örülök. És most el jössz velem vacsorázni. Amiért megdobáltalak.
-Niall..nem hiszam hogy jó ötlet lenne....-próbálta leállítani El.
-Hagyd. Elmegyek veled. Egyetlen egy feltétellel. Ha Harryt lekapcsolod rólam.
-Megoldom. Mehetünk? Hülyéskedtem.- röhögött. -Holnap hétre jövök, csípd ki magad.
-Jó. És most menj el.- felállt az asztaltól és elment mellettem. Az ajtónál megállt.
-Te ittál?
-Igen. Baj? Most tűnj már el!- ezzel megfordult és bezárta maga mögött az ajtót. - Megyek, lefekszem.- mondtam oda Elnek és már indultam is a szobám felé.
Másnap reggel korán felkeltem és letusoltam. Felöltöztem és egy enyhe sminket dobtam az arcomra, felkaptam a cuccom és elindulta a suliba. Az egész napom nagyjából abból állt, hogy végig aludtam az összes órát, majd tök kipihenve hazaindultam. A buszon egyedül voltam a fülhallgatómmal és a gondolataimmal. Az estén járt az eszem. Dehát ez csak egy vacsora.
Leszálltam a buszról, és hazafelé indultam. Bent ledobtam magamról a cipőm, bevolnultam a szobámba és megírtam az összes házim. Mikor a szobatársam hazaért, felkaptam ah előre kikészített ruhát. Kiszaladtam hozzá a konyhába, majd megkérdeztem tőle:
-Na, milyen?
- Ha ez nem randi, akkor miért érdekel?
-Hmm.. igazad van..- megfordultam, visszarohantam a szobámba, kikaptam a szekrényből egy fekete farmert, egy virágos felsőt és egy kardigánt. 6:50. Még 10 perc. Kiszaladtam az erkélyre, és elszívtam egy cigit. El nem nagyon tolerálja ha ben gyújtok rá. Mikor végeztem, bekaptam egy rágót, hogy ne legyen büdös a szám. Mikor bementem, két személyt láttam az asztalnál.
-Helló.-köszöntem nekik.
-Nagyon...ööö...izé..csinos vagy....
-Hagyjuk a formaságokat! Mehetünk?
-Persze!-mosolygott rám.Kimentünk a kocsijához, majd miután mind a ketten bentvoltunk, beindította a motort. 15 perc autókázás után megérkeztünk egy étteremhez. Bementünk, elfoglaltuk a helyünket az egyik asztalnál. Jött a pincérfiú, felvette a rendelésünket és 10 perc várakozás után ki is hozta azt.
-Ö..Naill..
-Niall.
-Az. Szóval... miért is hoztál el vacsizni?
-Momdtam már, hogy a Nando's os dolog miatt.
-Igen, mondtad. Csakhogy én ezt nem hiszem el. Egy bocsánatkérés lehet olyan is, hogy meghívsz egy kávéra, vagy egy sütire. Nem. Emögött a dolog mögött valami más van. Tudni akarom. Mondd el!
- Na jó. Igazából Harry mondta, hogy hozzalak el vacsorázni. Rendes fiú ő, csak nem mindig tud bánni a csajokkal. Azt akarta, hogy ne haragudj rá, amiért olyan ellensées volt veled. De tudta, hogy
1.nem jönnél el vele
2.ha eljöttél volna, akkor a bocsánatkérős résznél leordítottad volna a fejét.
-Hmm.. van benne igazság. De volt olyan gyáva, hogy mást küldjön maga helyett az a gyáva nyuszi.- igazándiból férget akarzam mondani a nyuszi helyett, de nem akartam már így is tovább fokozni a helyzetet.
-Szóval te olyan híres féle vagy? Vagy mi?
-Igen.. valami olyasmi. Miért?
-Csak mert vagy 60 fotós van rácuppanva az üvegre.
-Mi?-6 oktávval volt magasabb a hangja a megszokottól. Hátrafordította a fejét, majd vissza felém.-Szeretnéd ha lelépnénk?
-Csak ha nem probléma.-válaszoltam.

8.rész

Sziasztok!

Ez egy vegyes rész lett, remélem nem bánjátok. :)

Hamarosan hozom a következőt, addig is:

Jó olvasást! :)

Nessy xoxo

Bent levettem a cipőm, és bementem a szobàmba. Kibújtam Ash pólójàból majd be az ágyamba.
*Reggel*
Másnap reggel mosolyal az arcomon keltem ki a párnák és paplan közul,majd kicsoszogtam a konyhába.
-Ki volt az tegnap és mi van köztetek?-tàmadott le el.
-Mi?Azt sem tudom hogy miről beszélsz.
-Ugyan már, ne add az ártatlant! Láttalak benneteket tegnap az ablakból.- tudtam, hogy addig úgy sem fog békén hagyni, amíg el nem mesélem neki töviről hegyire az egészet. Belekezdtem, és szetintem egy háromnegyed órán keresztül abba sem hagytam.A modókám végén El tátott szájjal bàmult rám,majd végül megszólalt:
-Tudod te... hogy kikkel találkoztál tegnap?!
-Michaellel,Ashtonnal, Calummal és Lukekal.-válaszoltam.
-Nem nem nem. Ők a 5 Seconds Of Summer.
-Ès te ezt honnan tudod? Híresek? Vagy mi?
-Hát..ja.De ha már a barátaid, akkor ez legalább illendő lenne rudnod.
-Nem a barátaim.-torkolltam le. -Csak egyszer találkoztunk. És most elmegyek lezuhanyozni.10 perc után kijöttem onnan, majd bementem a szobámba, felöltöztem és feldobtam egy natúr sminket. Felkaptam a táskám majd elinduultam a buszmegálló felé. Mikor kifizettem a jegyet és leültem az egyik ülésre. Mikor megérkeztem, már-már szaladtam Emy kórterme felé.Mikor odaértem az ajtaja elé,belöktem.Felnézett rám és elmosolyodott.
-Tudtad hogy penne vagy az újságban? Nem túl jó a kép, de én bármikor felismernélek.-nyújtotta felém a lapot.
-Tényleg?-vettemel tőle.-Ó, igen már emlékszem! El azt mondta hogy valami 5 Seconds Of Sumerrel töltöttem a delutánt- nevettem.
-Tudod... elég félreérthető pózban voltatok. -nevetett még mindig.
- Igen- emlékeztem vissza- de nem csókolt meg csak egy arcra puszi volt - mosolyodtam el.- De... mi van veled? És honnan van az újság?
-Hamarosan hazaengednek és Leeroy már volt bent előted.- vigyorgott.
-Mit takar az a hamarosan?
-Ma este.
-Ígérd meg, hogy felhívsz, mielőtt elindulsz és hazakísérlek.
-Hááát...tudod Leevel azt terveztük hogy egy összebújós romantikus estét fogunk eltölteni kettesben.
-Semmi baj- mosolyogtam.- érezzétek jól magatokat.- mondtam.
Maradtam még egy órát, majd elindultam hazafelé. Rágyújtottam egy szál cigire, majd magányosan bandukoltam az utcán. Az egyik szórakozóhelyről kihallatszott a zene, igy gondoltam hogy benézek oda. Gyorsan elszívtam a maradék cigimet, majd bementem. Táncoltam egy kicsit majd odamentem a pulthoz, és kértem magamnak egy színes koktélt.Aztán mégegyet,aztán mégegyet és még egyet.Ekkor odalépett egy srác.
-Hé cica nincs kedved táncolni?
-Styles, ne is álmodj róla!-kiabáltam neki oda, mivel a zene nagyon hangos volt.Látszott rajta hogy ő sincs teljese magánál. Végül beleegyeztem és kimentünk a tàncparkettre. Táncoltunk, vonaglottunk, a testünk egymáshoz tapadt. Nagyon jól éreztük magunkat, de egy idő után  úgy döntöttem, hogy elhagyom a szórakorzóhelyet. Ezt jözöltem Styles szal is.
-Figyelj! Nagyon jól éreztem magam de én most megyek!
-Ne!Maradj még!-morogta a fülembe, majd egy üres sarokhoz húzott és a falnak nyomott. Elkkezdte puszilgatni a nyakam az arcom és a kulcscsontom.
-Harry ne! Állj le!-hirtelen ellökte magát tőlem, és egy jó 2 méterre megállt.Eltátogott egy sajnálomot, mire én odamenten hozzá és 'odaköptem ' egy gyűlölleket. Fogtam magam és kisétáltam onnan. Egy kicsit még szédültem a sok pia miatt, de remélem hogy ez nem igazán látszódott. Felszálltam a buszra és hazafelé indultam a járművel. Mikor a megállönál leszálltam rágyújtottam és elindultam a lakásunk felé. A házba belépve egy nagyon nagyon furcsa látvány fogadott.
- Te mit keresel itt?-kérdeztem tőle.-Eleanor? Miért engedted be?
-Mi az? Nem is örülsz nekem?

7.rész

Hahó mindenki!

Nagyon sajnálom,hogy eddig nem voltam!Több mint fél éve! I'm so sorry :(

Igyekeztem ezt a rész minél tartalmasabbra és hosszabbra írni.Nos,aki szereti a 5SOS-t, az örülhet, mivel ezt afejezetet teljes mértékben nekik szántam.:) Írj komit és iratkozz gel ha tetszett az irományom! Jó olvasát! C:

Nessy xoxo

Annyira meglepődtem,  hogy pár pillanatra le is dermedtem. Mikor észbekaptam elrántottam a fejem és kirohantam a kórházból. Még a folyosón hallottam hogy Styles utánam kiálltott egy sajnálomot, de nem érdekelt. Az este róttam az utcákat egy pohár Starbucks-os kávéval a kezemben. Egyszer csak nekem jött valaki.
-Hé ember nem tudnál vigyázni? Miattad csupa kávé lettem!
-Én nagyon sajnálom.. gyere el hozzám és kimosom a pólod. És addig amíg szárad, adok egy másikat.- mosolygott.
-Nem is ismerjük egymást.
-Ò igaz. Nagyon sajnálom, Ashton vagyok. -mutatkozott be.
-Király én meg Abby.-válaszoltam a fel nem tett kérdésre.
-Akkor eljössz?
-Jó. Ugyan mi bajom lehet?
-Király!  -vigyorgott.-Ennek meg mi baja lehet?-Beszálltunk a kocsijába és elindultunk.
-Remélem nem akarsz elrabolni vagy ilyesmi.
-Jaj ne, most lebuktam.- mondta röhögve. Az út többi része csendben telt. Egyszer csak éreztem, hogy megáll a kocsi.
-Megérkeztünk Ab.
-Hékás! Csak most találkoztunk és nem engedtem meg hogy becézgess!
-Kiszállás! -szemet forgattam, mire csak egy vigyor volt a válasz.
Az ajtón belépve hatalmas hangzavar fogadott.
-Fiúk! Vendéget hoztam!-kiabált Ashton. Miután levettem a cipőm és fel néztem, 3 csodálkozó szempárral találtam szembe magam.
-Calum.
-Michael.
-Luke.-mutatkoztak be sorban.
-Abby.-mondtam én is. -Szóval Ashton... még ma kimosod a pólóm, vagy várjak holnapig?-vontam kérdőre.
-Öhm...persze persze gyere csak utánam.- megindult a lépcső felé én pedig követtem. -Várj itt, hozok neked egy pólót.ezzel megfordult és belépett egy szobába. Rá talán egy 5 percre és egy hosszas káromkodásra kijött egy fekete pólóval a kezében.
-Remek.-mondtam.
-Erre van a mosókonyha.Gyere.-mosolygott. Miután beléptünk az említett helységbe, nemes egyszerűséggel levettem a pólómat és átvettem az övére a szeme láttára.
-Azta..te aztán nem vagy szégyenlős!
-Tessék.-adtam a kezéebe az én pecsétes felsőmet.- tedd be a mosógépbe!
-Igenis főnökasszony!- egy szemforgatás volt erre a válaszom, mqjd kifordultam a szobából és leindultam a lépcsőn otthagyva Ashtont. Bolyongtam egy idelyig még a házban, mire megtaláltam a konyhát.
-Ööö.. fiúk! Nem akarok zavarni, de nem kérhetnék valamit inni? Mivel az én kávém a pólómon landolt Ashton jóvoltából.
-Ugyan! Szólítsd csak Ashnek.-mondta a színes hajú srác.-Narancslé jó lesz?
-Persze köszönöm. -válaszoltam egy enyhe mosoly kíséretében.
-Mik azok a kezeden?-mutatott Luke a karomon lévő hegekre, mire én eltakartam azt a másik kezemmel.
-Semmi.-nem válaszolt, de a tekintete szomorú volt.
-Tessék.-tokta elém az innivalót a színes hajú.
-Bocsi de hogy is hívnak? Nem igazán tudtam megjegyezni.
-Michael vagyok. De szólíts csak Mickeynak.-válaszolt nekem egy hatalmas vigyorral a képén.
-A pólód hamarosan meg szárad- lépett be Ash a konyhába.
-Kössz.-válaszoltam.
- Nem tudnátok nekem megmondaninhogy merre van a mosdó?
- Megmutatom!-kiátotta Luke. Elindultunk kifelé a konyhából át egy nappali szerűségen, végig egy folyosón. Mielőtt megmutatta volna nekem a keresett helységet, megállított.
-Miért csináltad?-mutatott a karomra. Meglepett a kérdése, mert egyáltalán nem számítottam rá.
- Azt  hiszem hogy nem tartozom neked elszámolással.
-Fiúügy?- kérdezte.
-Nem. És nem fogom elmondani, mert nem tartozik rád.
- Várj! Csak annyit mondj meg, hogy hány éves vagy?
-18.
-Balra a második.- csak bólintottam, mire sarkonfordult és elment. Mikor kijöttem a mosdóból és visszamentem a konyhába, Ash már az én összehajtogatott és megszáradt pólómmal a kezében támasztotta a pultot. Amikor meglátott, ellökte magát és felém nyújtotta a felsőm.
-Köszönöm... én akkor ezt le is vszem...
-Tartsd csak meg. -mosolygott rám.
-Oké. Én akkor most mennék is... Köszönöm a vedéglátást, sziasztok. -búcsúztam.Elindultam az ajtó felé,s menet közben felvettem a cipőmet.
-Várj! Kiáltott utánam Mickey.-Hazaviszlek.
-Igazán nem szükséges...
-Ha visszaemlékszel akkor ez nem kérdés volt. -vigyorgott.
-Jólvan vigyori. -mosolyogatm már én is. Félórás autóút után megérkeztünk hozzánk. Mindketten kiszálltunk a kocsiból,ezután Mickey odakísért az ajtóhoz.
-Nagyon örültem a találkozásnak és merem remélni, hogy nem ez volt az utolsó.- elejtett egy apró mosolyt, de azonnal visszatért a komoly énjéhez.
-Nekem...most..mennem kéne..-dadogtam.
-Nekem is...-suttogta. Már nagyon közel voltunk egymàshoz, és ha akart volna, meg is csókolhatott volna. De nem tette. Helyette inkább egy puszit adott az arcomra majd megfordult és lekocogott a lépcsőn, bepartant a kocsiba és elhajtott. Èn csak álltam ott és bámultam utána, míg az fekete autó az éjszaka sötétjébe annem veszett. Megfordultam, kinyitottam az ajtót és mosollyal az arcomon beléptem a lakásba.