2.rész

Hi Everybody!

Nos meghoztam a 2.részt,viszont eléggé csalódott vagyok amiatt,hogy semmilyen visszajelzés nem érkezett az első fejezethez.A másik blogomnak +200 oldalmegjelenítés,viszont itt mintha senki nem lenne.Kiraktam a másik blogomba is ennek a linkjét,viszont szerintem még így sem olvassa senki :'(.Hát csak ennyit akartam,ha tetszik komizz és/vagy iratkozz fel!Jó olvasást!
U.I.:A másik blogom meghatározatlan ideig SZÜNETEL!
Puszi:Nessy.xx

                Azok a gyönyörű szemek *____*

*Emma szemszöge*
-Uram isten!Emy!A szívbajt hoztad rám!Normális vagy?-miközben beszéltem,szorosan öleltem a barátnőmet.
-Rég találkoztunk,kár hogy mindig csak telefonon beszéltünk.
-Igen én is nagyon sajnálom,hogy nem hívtalak és..
-Várj,van még egy meglepim!-mondta.-Leeroy!
-Leeroy?Ő is itt van?Miért nem szóltál előbb?-ekkor szőke hajú,rég nem látott barátom lépett ki a bokorból.Odarohantam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.Ő is ugyan így tett és hosszú percekig el sem engedtük egymást.
-Hékás!Van még egy meglepink!
-Csak most találkoztunk 10 perce,de már 3 meglepetéssel is szolgálsz?
-Igeeen!Szóóóóóval..
-Emy!-szóltam rá.
-Leroyal együtt vagyunk.-hadarta.
-Mi..mióta?És GRATULAAAAA!-kiáltottam el magam.
-Kb.egy hónapja és köszi.-válaszolt Leeroy
-Na csajos ,nagyon sajnálom,de mennünk kell.Várnak a többiek.
-Oké!De Emy...majd még beszélünk.De nekem aztán használni gumit!
-Oks...és..hülye vagy!-na most megint egyedül vagyok.Mi a lófaszt csináljak?Pénzem nincs,kulcsom sincs...ötletem sincs.Várjunk csak...valami van a bokorban.Tudom,hogy nem kéne,de odamegyek.Mire odaértem,a neszelés abbamaradt.Helyette egyenletlen szuszogást,már-már lihegést hallottam.
-Ki van ott?-kérdeztem remegő hangon.-Te vagy az Leeroy?-semmi válasz.-Ez már nagyon nem vicces!-kiabáltam.
-Ne aggódj,csak én vagyok.-szólalt meg egy férfi hang.Aztán a hanghoz arc is párosult.A göndör gyerek a Nando's ból!
-Menj a picsába!Ja,és még valami: nem fogom megadni neked a telószámomat.
-Most nem is azért vagyok itt.Csak szeretnélek jobban megismerni.
-Aha.Még a nevedet sem tudom és te sem az az enyémet.De tudod mit?Jól is van ez így!
-Harry vagyok. Harry Styles.-mutatkozott be.
-És? -kérdeztem vissza flegmán.
-Téged hogy hívnak?-lázasan gondolkodtam,hogy milyen álnevet találjak ki.
-Katy Sims vagyok.Most már békén hagynál?
-Nem.-felelte egyszerűen.
-Nem? És ugyan miért nem ?-kérdeztem tőle.
-Mondtam már,hogy meg akarlak ismerni.
-Hajthatatlan vagy.-mondtam neki egy nagy sóhajtás után.Mivel ideges voltam,ezért megint elővettem a cigis dobozomat és a gyújtót.Kivettem egy szálat a többi közül és meggyújtottam. Ezek után mindent visszapakoltam a zsebembe.
-Mióta cigizel?-kérdezte.
-Mióta érdekel?-vágtam vissza.
-Ha-ha.Vicces vagy.De most komolyan.
-Nem emlékszem,hogy egy szóval is mondtam volna,hogy beszélgetni fogok veled.-válaszoltam neki.
-Oké.Akkor majd mesélek én.Holmes Chapelben...-kezdte volna,de én félbeszakítottam.-Tudod,egy cseppet sem érdekel a mondanivalód,úgyhogy akár el is mehetnél.-mondtam neki,de mintha meg sem hallotta volna.Rendíthetetlenül folytatta tovább.Egymás mellett sétáltunk tovább,én elmerültem a gondolataimban,ő pedig mondta a magáét.
-Ha már ennyire beszélhetnéked van,nem adnád kölcsön a mobilodat?-kérdeztem tőle felegmán.
-Mire kell neked a mobilom?Talán el akarod lopni?Te is valami őrült rajongó vagy?
-Nézd.Ha el akarnám lopni a telefonod-mellesleg azt sem tudom,hogy milyen-akkor már rég megtettem volna.Ha pedig őrült rajongó lennék,amit nem is értek,hogy miért,akkor egyáltalán nem így viselkednék.Nem gondolod?
-De.Igazad van.Tessék.-Nyújtotta át nekem a fekete iPhone-ját.
-Nem rossz.-mondtam,majd elvettem a készüléket.Beírtam a számot és hívtam Eleanort.
-Szia El.
-Szia.Hát te?Nem itthon vagy?
-Miért te igen?-kérdeztem őt meglepve.
-Ja,már kb egy órája hazajöttem.
-Remek ,mert nekem nincs kulcsom,és itt fagyoskodok már másfél órája!
-Jézus!Annyira sajnálom!Hol vagy most?
-Nem messze,csak itt a parkban.
-Oké,akkor mire hazaérsz,addigra kinyitom neked az ajtót.
-Kösz.Kedves vagy.-mondtam neki cinikusan,majd elköszöntünk egymástól és elindultam a lakásunk felé.
-Ne kísérjelek haza?-ajánlotta fel Styles.
-Nem kell,köszi.
-Akkor legalább a kabátomat fogadd el,látom rajtad,hogy majd' meg fagysz.
-Mondtam,hogy nem kell.-ekkor éreztem valami meleg nehéz valamit a hátamon.
-Kösz,de mondtam, hogy  semmi szükségem rá.
-De azért jobb nem?
-De.-elkezdett csörögni Styles telefonja.Nagyjából 2 perc után letette és sanálépzó pillantásokat vetett rám.
-Ne haragudj,de a fiúk hívtak,hogy Paul valami 'fontosat akar közölni'.-mondta gúnyosan.
-Semmi baj,menj csak.
-Rendben Katy. Szia.
-Oh.Amúgy a nevem Emma.
.-MI?Te hazudtál nekem?
-Nem,csak egy kicsit füllentettem.Baj?Nem hinném.Na szia.-ezzel ott is hagytam a park közepén.Valamit még kiabált utánam,de nem értettem tisztán,így nem is nagyon foglalkoztam vele.Mikor már hazaértem-szerencsére nyitva volt az ajtó-ledőltem a kanapéra.A dohányzóasztalon találtam egy kis cetlit,miszerint El lefeküdt,én meg zárjam be az ajtót.Ránéztem az órámra.Remek,már éjfél is elmúlt.Ez a nap is jól kezdődik.-gondoltam, magamban,felmentem az emeletre és immáron a saját ágyamba dőlve aludtam el.